Yeats, William Butler: Feküdnél bár... (He Wishes His Beloved Were Dead in Hungarian)

Were you but lying cold and dead,

And lights were paling out of the West,

You would come hither, and bend your head,

And I would lay my head on your breast;

And you would murmur tender words,

Forgiving me, because you were dead:

Nor would you rise and hasten away,

Though you have the will of the wild birds,

But know your hair was bound and wound

About the stars and moon and sun:

O would, beloved, that you lay

Under the dock-leaves in the ground,

While lights were paling one by one.

Feküdnél bár, drágám, kihűlten és holtan

Az alkony elsápadna nyugati tájakon

Visszajönnél hozzám, aki egykor voltam

Szomorú szíveden pihenne bánatom.

Tündéri szavakkal vigasztalnál engem

Halott kezeidből bocsánatot nyernék

Madarak vad dühe talán mostmár

Nem tombolhatna szelíd szemedben

Csak a Nap, a Hold és a csillagos ég

Fonnák, szőnék, díszítenék hajad

Feküdnél bár, drágám, kihűlten és holtan

A rothadó, hervadt, őszi lombok alatt

És feküdhetnék veled, búsan, kiraboltan.