Yeats, William Butler: Innisfree szigete a tavon (The lake isle of Innisfree in Hungarian)

I will arise and go now, and go to Innisfree,

And a small cabin build there, of clay and wattles made;

Nine bean rows will I have there, a hive for the honeybee,

And live alone in the bee-loud glade.

And I shall have some peace there, for peace comes dropping slow,

Dropping from the veils of the morning to where the cricket sings;

There midnight's all a-glimmer, and noon a purple glow,

And evening full of the linnet's wings.

I will arise and go now, for always night and day

I hear lake water lapping with low sounds by the shore;

While I stand on the roadway, or on the pavements gray,

I hear it in the deep heart's core.

Most fölkelek s elmegyek: Innisfree még rám vár.

Ott agyagból, sövényből majd kunyhót építek;

Lesz babom is – kilenc sor –, liget, méhkaptár,

S méhzajos magányban élhetek.

S lesz majd ott békességem, mely lassan csordogál,

A reggel fátyláról hull alá tücsökmuzsikáig;

Hol az éjfél csillogás és a dél bíbor-ár,

Hol este madárraj cikázik.

Most fölkelek s elmegyek: örökké, éjjel-nappal

Hallom a tó halk neszét, fodrait a parton;

Míg lábam országúton vagy utcakőn talpal,

Mélyszívem magjában hallom.