Brooke, Rupert: A kezdet (The beginning in Hungarian)

Some day I shall rise and leave my friends
And seek you again through the world's far ends,
You whom I found so fair
(Touch of your hands and smell of your hair!),
My only god in the days that were.
My eager feet shall find you again,
Though the sullen years and the mark of pain
Have changed you wholly; for I shall know
(How could I forget having loved you so?),
In the sad half-light of evening,
The face that was all my sunrising.
So then at the ends of the earth I'll stand
And hold you fiercely by either hand,
And seeing your age and ashen hair
I'll curse the thing that once you were,
Because it is changed and pale and old
(Lips that were scarlet, hair that was gold!),
And I loved you before you were old and wise,
When the flame of youth was strong in your eyes,
-- And my heart is sick with memories.

Barátaimtól egy nap búcsút veszek
S a nagy-világban újra megkereslek
Téged, kit egykor oly szépnek láttam
(Érintésed, hajad illatát kívántam!),
Az egyetlen Istenem Te voltál.
Kitartó vágyam ismét rád talál,
Bár a gyötrő évek, a fájdalom
Megtörték szépséged; látni fogom
(Hogy feledhetném, kit úgy szerettem?)
Az esti bús félhomályban
Az arcot, mi volt fénylő hajnalom.
Így a világ végén megállok,
Mindkét kezed szorosan fogom,
S látva hajlott korod és ősz hajad,
Siratom mi szépségedből maradt.
Mert arcod mára sápadt és aszott,
(Hajad szőke és ajkad piros volt!),
S emlékszem: mikor beléd szerettem,
Az ifjúság lángja még lobogott
szemedben..
- S emlékektől nehéz most a szívem.