Chesterton, Gilbert Keith: A szamár (The Donkey in Hungarian)

When fishes flew and forests walked
And figs grew upon thorn,
Some moment when the moon was blood
Then surely I was born.

Whit monstrous head and sickening cry
And ears like errant wings,
The devil’s walking parody
On all four-footed things.

The tattered outlaw of the earth,
Of ancient crooked will;
Starve, scourge, deride me: I am dumb,
I keep my secret still.

Fools! For I also had my hour;
One far fierce hour and sweet:
There was a shout about my ears,
And palms before my feet!

Hogy hal röpült, erdő megindult,
s fige nyílt a tövis helyén,
hogy vérbe fúlt a hold világa,
igen, akkor születtem én.
 
Szörny-fővel, szörny-szerű fülekkel
vagyok a föld bőgő fia,
minden négylábú állatokra
egy ördögi paródia.
 
Rongyos kivertje a világnak,
ős és bogaras akarat:
éheztess, üss, nevess ki: mindegy,
titkom azért bennem marad.
 
Szamarak! Én is éltem egykor
s oly szép a múltak álma, haj:
akkor öröm rivallt fülembe,
s elém hullt minden pálmagally.