Chesterton, Gilbert Keith: A görbe angol út (The Rolling English Road in Hungarian)

Before the Roman came to Rye or out to Severn strode,

The rolling English drunkard made the rolling English road.

A reeling road, a rolling road, that rambles round the shire,

And after him the parson ran, the sexton and the squire;

A merry road, a mazy road, and such as we did tread

The night we went to Birmingham by way of Beachy Head.

I knew no harm of Bonaparte and plenty of the Squire,

And for to fight the Frenchman I did not much desire;

But I did bash their baggonets because they came arrayed

To straighten out the crooked road an English drunkard made,

Where you and I went down the lane with ale-mugs in our hands,

The night we went to Glastonbury by way of Goodwin Sands.

His sins they were forgiven him; or why do flowers run

Behind him; and the hedges all strengthing in the sun?

The wild thing went from left to right and knew not which was which,

But the wild rose was above him when they found him in the ditch.

God pardon us, nor harden us; we did not see so clear

The night we went to Bannockburn by way of Brighton Pier.

My friends, we will not go again or ape an ancient rage,

Or stretch the folly of our youth to be the shame of age,

But walk with clearer eyes and ears this path that wandereth,

And see undrugged in evening light the decent inn of death;

For there is good news yet to hear and fine things to be seen,

Before we go to Paradise by way of Kensal Green.

Még nem foglalta Róma el a Severnt és a Rye-t,

de görbe útján egy boros angol már arra járt.

Jó ferde volt a görbe út, és körben úgy haladt,

hogy rajta görbén járt a gróf, a sekrestyés, a pap.

Eszedbe juttat-e ez út egy görbe éjszakát,

mely görbén Birmingham felé vitt Beachy Headen át?

Ki bánta itt Napóleont? Grófom gyűlöltem én!

De megvertem a franciát, mert karddal állt elém,

s a görbe utat, melyet a részeg angol csinált,

hogy egyenesre húzza ki, már majdnem partra szállt

ott, hol ajkunkon annyiszor habzott az árpalé,

az úton Goodwin Sandsen át Glastonbury felé.

Nem baj, hogy angolunk ivott. Száz virág is kinőtt,

amerre járt, s a hűs sövény árnyával védte őt.

Tántorgott persze tétován, s nem tudta, mit tegyen,

de rózsa hajlott rá, amíg horkolt az útfelen.

Uram, bocsásd meg, hogy agyunk ködös lett egy kicsit,

míg utunk Brighton Pieren át Bannockburnig levitt.

Mért folytatnók, barátaim, a korhely életet?

Kamaszcsínyből mért gyűlne köd tisztes vén fők felett?

Már éles fül és tiszta szem vezessen, s józanul

lássuk kocsmádat, vén halál, ha majd bealkonyul!

Hadd halljunk szépet még sokat, s lássuk meg, ami szép,

mielőtt Kensal Greenen át lábunk a mennybe lép.