This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Whitman, Walt: Ó kapitány! Kapitányom! (O Captain! my Captain! in Hungarian)

Portre of Whitman, Walt

O Captain! my Captain! (English)

To Lincoln's death

O Captain! my Captain! our fearful trip is done;
The ship has wether’ d every rack, the prize we sought is won;
The port is near, the bells I hear, the people all exulting,
While follow eyes the steady keel, the vessel grim and daring;

      But O heart! heart! heart!
      O the bleeding drops of red,
      Where on the deck my Captain lies,
        Fallen cold and dead.

O Captain! my Captain! rise up and hear the bells;
Rise up - for you the flag is flung – for you the buggle trills,
For you bouquets and ribbon’ d wreaths– for you the shores a – crowding,
For you they call, the swaying mass, their eager faces turning;

      Here Captain! dear father!
      This arm beneath your head;
      It is some dream that on the deck,
        You’ ve fallen cold and dead.

My Captain does not answer, his lips are pale and still;
My father does not feel my arm, he has no pulse nor will;
The ship is anchor’ d safe and sound, its voyage closed and done;
From fearful trip, the victor ship, comes in with object won;

      Exult, O shores, and ring, O bells!
      But I, with mournful tread,
      Walk the deck my Captain lies,
        Fallen cold and dead.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.americanpoems.com

Ó kapitány! Kapitányom! (Hungarian)



Ó kapitány! Kapitányom! A félelmes útnak vége,
Hajónk nyerte a nagy csatát, uram eljött a béke.
Közel a parthoz harangok szólnak, a kikötő népe ünnepel,
Csillogó szemek figyelik hajónk, ahogy komoran úszik el,

De Ó jaj! Ó jaj! Ó jaj!
Vörös vércsepp koppan,
S a kapitány a fedélzeten
Vérbe fagyva, holtan.


Kapitány! Ó kapitányom! a harang érted kondul,
Kelj fel – hiszen zászló leng – a néped érted tódul,
Harsogó kürtöknek, szalagos csokroknak ki tud ellenállni,
Téged hív a hullámzó tömeg, a hőst akarják látni.

Kapitányom! drága atyám!
Karom fejed alá fontan,
Mily szörnyű álom látni téged
Vérbe fagyva, holtan.


De a kapitány nem válaszol, ajka néma bágyadt
Nem érzi már tartó karom, arca békés, sápadt,
Hajónk kiköt, horgony csörren, az útnak most már vége,
A győztes hajó elérte célját, s visszatért a révbe.

Örvendjetek, zsibongjatok!
Én nem mozdulok onnan!
Hol a kapitányom fekszik,
Vérbe fagyva, holtan.



Uploaded byFőfai Sándor
Source of the quotationAmatőr művészek fóruma

minimap