Wilde, Oscar: Helas (Helas in Hungarian)

To drift with every passion till my soul

Is a stringed lute on which all winds can play,

Is it for this that I have given away

Mine ancient wisdom, and austere control?

Methinks my life is a twice-written scroll

Scrawled over on some boyish holiday

With idle songs for pipe and virelay,

Which do but mar the secret of the whole.

Surely there was a time I might have trod

The sunlit heights, and from life's dissonance

Struck one clear chord to reach the ears of God:

Is that time dead? lo! with a little rod

I did but touch the honey of romance –

And must I lose a soul's inheritance?

Burjánzó szenvedéllyel szállt lelkem,
Mint lant, húrjain ezer szél zenélt,
Sorsára hagytam pusztán mindezért
Megfontoltságom és őshitem?

Az életem kétszer írt pergamen,
Rákörmölt önfeledt gyermeki kéz
Üres rigmust, céltalan szerzeményt,
Mely a mindenek titkát csúfítja el.

Volt esély. S ha lábam akkor fellép
fényes csúcsra, túl a világ zaján,
egy tiszta hang tőlem Istenig ér.

Letűnt e kor? Oh, kicsiny vonóm épp
csak súrolta a vágy édes húrját,
S ki kell hát apasszam lelkem kútját ?