Bryant, William Cullen: November (November in Hungarian)

Yet one smile more, departing, distant sun!
One mellow smile through the soft vapoury air,
Ere, o'er the frozen earth, the loud winds ran,
Or snows are sifted o'er the meadows bare.
One smile on the brown hills and naked trees,
And the dark rocks whose summer wreaths are cast,
And the blue Gentian flower, that, in the breeze,
Nods lonely, of her beauteous race the last.
Yet a few sunny days, in which the bee
Shall murmur by the hedge that skim the way,
The cricket chirp upon the russet lea,
And man delight to linger in thy ray.
Yet one rich smile, and we will try to bear
The piercing winter frost, and winds, and darkened air.

Távozó nap, még egy utolsó mosolyt adj!
A párán, ködön át, egy víg mosoly még átköszön
Mielőtt megfagy a föld s a szél tombolni kezd
És a meztelen mezőt szitáló hó teríti be.
Még egy mosolyt a barna hegyeknek, a csupasz fáknak
A zord szikláknak, melyek nyáron füstöt pipálnak
És a szép kék enciánnak, mely utolsónak maradt
S most a szélben egyedül bólogat, magányosan.
Még jön pár fényes nap, méhecske döng
S zümmögve repül a sövény mellett tova,
A barnásra fakult réten tücsök ciripel,
S az emberek arcukat fürdetik e kései sugárban.
Még egy gazdag mosolyt, aztán jöhetnek
A sötét napok, a szelek s a tél metsző fagya.