Lampman, Archibald: Egy milliomoshoz (To a Millionaire in Hungarian)

The world in gloom and splendour passes by,
And thou in the midst of it with brows that gleam,
A creature of that old distorted dream
That makes the sound of life an evil cry.
Good men perform just deeds, and brave men die,
And win not honour such as gold can give,
While the vain multitudes plod on, and live,
And serve the curse that pins them down: But I
Think only of the unnumbered broken hearts,
The hunger and the mortal strife for bread,
Old age and youth alike mistaught, misfed,
By want and rags and homelessness made vile,
The griefs and hates, and all the meaner parts
That balance thy one grim misgotten pile.

Homályban s fényben múlik a világ,
És benne te, bár fénylik homlokod,
A lény, kit torz, ős álom alkotott,
Mely vad jajba fojtja a lét szavát.
Azt, ki bátran él s hal, ki nem galád,
Nem tisztelik, mint kinek pénze van.
A hiú tömeg egyre csak rohan,
S szolgálja átkozott, zsarnok urát;
Én tört szívekre gondolok csupán,
S a gyilkos harcra, hogy jusson kenyér,
S hogy éhező, tudatlan ifju, vén,
Kiket elaljasít szükség, nyomor,
Amíg a mérleg másik oldalán
Neked gyűlik ebül szerzett vagyon.