Pratt, E. J.: Az út (The Highway in Hungarian)

What aeons passed without a count or name,
Before the cosmic seneschal,
Succeeding with a plan
Of weaving stellar patterns from a flame,
Announced at his high carnival
An orbit -- with Aldebaran!

And when the drifting years had sighted land,
And hills and plains declared their birth
Amid volcanic throes,
What was the lapse before the marshal's hand
Had found a garden on the earth,
And led forth June with her first rose?

And what the gulf between that and the hour,
Late in the simian-human day,
When Nature kept her tryst
With the unfoldment of the star and flower --
When in her sacrificial way
Judaea blossomed with her Christ!

But what made our feet miss the road that brought
The world to such a golden trove,
In our so brief a span?
How may we grasp again the hand that wrought
Such light, such fragrance, and such love,
O star! O rose! O Son of Man!

Hány aeon múlt el névtelen, amíg
A kozmikus udvarmester a bálján
Kihirdette: arany
Lángokból szőtte csillagképeit,
Terve valóra vált, kering a pályán,
És benne az Aldebaran!

Hogy földet láttak a sodródó évek,
S hegyek, és síkságok születtek,
Míg a vulkán vajúdott, -
Hol járt a bíró, merre tévedt,
Míg megtalálta a földön a kertet,
S belébűvölt nyarat s virágot?

E kort és a majom-ember korát
Micsoda szakadék választja el -
Mikor találkozott
A Természettel csillag és virág,
Mikor virult Júdea, hol
Krisztus lakott, az áldozat.

Lábunk alól hogy csúszott ki az út,
Mely aranykincsekhez vezet,
Egy kődobásnyira?
Hol van a kéz, mely teremteni tud
Ily fényt és ily szeretetet,
Ó csillag! Rózsa! Ó, Ember Fia!