Emlékszem zöld eső hosszú fátyla
Mint nagyanya kendője szálldosott -
Fakó-zöld tavaszi fáktól zölden
Lengett a völgy felett.
Emlékszem az útra
Mint arra az útra, mely nagyanya házához vezet,
Meleg ház, benne zöld szőnyegek,
Muskátlik, trillázó kanári,
És fényes lószőr-kanapék;
S a csend, melyben ott zúgott az eső,
Ahogy a szalonban ott szállt
Nagyanya hangja, hol emelkedő, hol eső -
Szél és eső összevegyült.
Emlékszem azon a napon
Szerelmemre gondoltam csupán
S az ő házára.
De most arra a napra úgy emlékezem,
Ahogy emlékszem nagyanyára.
Emlékszem az eső mint sáljának rojtja szállt.