Waddington, Miriam: Valaki akinek valaha volt valakije (Someone Who Used To Have Someone in Hungarian)

There used to be someone
to whom I could say do you
love me and be sure that the
answer would always be yes;
there used to be someone to
whom I could telephone and
be sure when the operator
said do you accept the charges
the answer would always be yes;
but now there is no one to ask
no one to telephone from the
strangeness of cities in the
lateness of nightness now there
is no-one always now no-one
no someone no never at all.

Can you imagine what it is
like to live in a world where
there is no-one now always no
no-one and never some some-
one to ask do you love me and
be sure that the answer would
always be yes? I live in a world
where only the billboards are
always they’re twenty feet tall
and they circle the city they
coax and caress me they heat
me and cool me they promise and
plead me with colour and comfort
you get to sleep with me
tonight (the me being ovaltine)
but who wants to get to sleep
with a cup of ovaltine what
kind of sleep is that for some-
one who used to have someone
to ask do you love me and
be sure that the answer
would always be yes?

Volt valaki akit
kérdezhettem szeretsz-
e s biztos volt hogy az ő
válasza hogy szeret;
volt valaki akit én
felhívhattam ha meg a
kisasszony beleszólt
vállalja-e a hivás
költségét biztos volt
a válasz a „vállalom”;
de ma nem kérdezhető
senki se hívható az
idegenségből és a
kései éjszerüség-
ből nincs soha senki soha
nincs valaki nincs valaki.

Képzelitek-e milyen az
egy laknivaló világ
hol csak a senki lakik
senki de senki soha
akit kérdezni lehet
szeretsz-e s a válasza hogy
szeret igen? Hát ott lakom én
csak a húsz láb magasak
a reklámfalak azok
ölelnek a tűzfalak
melegítenek azok
szólítanak le szinükkel
hívogatón feküdj le
az éjjel hálj velem
ma (a velem egy kakaópor)
de hálni ki is akar-
na ovomaltinnal milyen
hálás lehet az vala-
kinek aki valaki-
hez szokott és ahhoz
hogy a válasza mindig az
hogy igen igen szeret?