Waddington, Miriam: Szakítás (Parting in Hungarian)

All the fires we lit are dead,
But still the quiet ashes fall;
The bitter wind frets overhead
And weaves long shadows on the wall
I sit here lonely and grow mad
To count the years that come and go,
I ponder the farewell we had
In the wind and stinging snow.
 
All the things I loved were lost
Once upon a mountainside
In a bitter night of frost
When the wind blew tall and wide;
No matter all the words he said,
No matter that he kissed my hands -
On that night my love froze dead
Where the marble statue stands.
 
While all about us thick snow fell
High upon the mountainside,
I said my weary last farewell
For the sake of soul and pride
Too much of good and more of bad
That in a short swift year may grow.
- All lost with that farewell we had
In the wind and stinging snow.

Minden tüzünk hamu alatt,
Bár pernyés még a levegő;
Fejemen nyűgös szél matat
Árnycsíkokat a falra sző  
Ülök s emésztem magamat   
Az eljött-elment éveken,
Hogy a búcsúnkból mi maradt,
Míg hullik a hó nekem. 

Amit szerettem, odalett
Egy meredek hegy oldalán,
Rossz éj volt s dermesztő hideg,
A szél az égig ért talán;
Mindegy, mit: szavakat darált,
Mindegy, hogy csókolta kezem:
Az az éj hozott fagyhalált –
Szobor lett a szerelem.

Míg hullott, hullott ránk a hó
A meredek hegy oldalán,
Egy végső vánnyadt búcsuszó
Hagyta el lelkem és a szám
Sok volt a jó, még több a rossz
Amit egy röpke év terem.
– De már nem oszt és nem szoroz,
Csak hullik a hó nekem.