Waddington, Miriam: Az álmok, az álmok... (Of Dreams in Hungarian)

How many dreams are loosened and torment
The unrequited solitary mind,
Like fragrances that fall from women's hair
Whose shadowy faces can not be defined,
Or vivid truths refuting argument -
Such lingering dreams are there
That constantly besiege the lonely mind.

How many dreams are dreamed and all unknown,
Beyond all purpose, outside any end?
Dim flowing out of the primeval urge -
Or weapons wrought by weaklings to defend
Who cannot build rude barricades of stone;
So strangely dreams emerge
To plague and haunt the mind until its end.

Hány és hány kóbor álomgyötrelem
– Szegény magányos, viszonzatlan ész! –
Csap le, mint olyan nők műhajszaga,
Kiknek árnyarcát leírni nehéz,
S mint az igazság, élő, érvtelen –
Ily álmok örök raja
Ostromgyűrűjében szorong az ész.

Hány bizarr álom, nem tudni okát,
A célja céltalan és célt nem ér,
Egy őskésztetésből kiáradás –
Vagy gyengék fegyvere, mert nincs acél,
Nincs kard, nincs utcakő, nincs barrikád;
Hát jön az álmodás
Az észt kisérteni – ameddig ér.