Dylan, Bob: Love minusz semmi, nincs határ (Love Minus Zero, No Limit in Hungarian)

My love she speaks like silence,
Without ideals or violence,
She doesn’t have to say she’s faithful,
Yet she’s true, like ice, like fire.
People carry roses,
Make promises by the hours,
My love she laughs like the flowers,
Valentines can’t buy her.

In the dime stores and bus stations,
People talk of situations,
Read books, repeat quotations,
Draw conclusions on the wall.
Some speak of the future,
My love she speaks softly,
She knows there’s no success like failure
And that failure’s no success at all.

The cloak and dagger dangles
Madams light the candles.
In ceremonies of the horsemen,
Even the pawn must hold a grudge.
Statues made of match sticks,
Crumble into one another,
My love winks, she does not bother,
She knows too much to argue or to judge.

The bridge at midnight trembles,
The country doctor rambles,
Bankers’ nieces seek perfection,
Expecting all the gifts that wise men bring.
The wind howls like a hammer,
The night blows cold and rainy,
My love she’s like some raven
At my window with a broken wing.

Ha szól, meghallom a csöndet,
Nem eszményít, nem erőltet,
Hűséget esküdnie nem kell,
De hű, mint a tűz és a hó.
Más vegyen csak rózsát,
Hetet-havat ígérjen,
Neki a mosolya a virág,
S a mosolya nem kapható.

Boltban-buszmegállóban
Mondják, hogy ez van és az van,
Felolvasnak, felidéznek,
Falra írják, amit gondolni kell.
Van, aki így szól: „jövendő",
A szerelmem szelíden szól,
Tudja, hogy siker a kudarc,
És hogy a kudarc dehogy siker.

Köpeny suhog és kard vág,
Hölgyek gyújtják a gyertyát.
A lovasünnepélyen
A gyalogos is marcona.
A gyufaszálszobrok
Egymásba omolnak,
A szerelmem legyint, szemet húny,
Vitat is, dönt is, nem csoda.

A hídon éjféli rengés,
A körorvos kereng, és
Bankárhúgok tökélyre törnek,
Lesve, mit hoz majd mind a sok bölcs.
Kalapács szél döndül,
Az éj hideg esőt fúj,
A kedves: mint beteg madár ül
Az ablakban, ha szárnya tört.