Clarke, Austin: Az a nyugati ház (The House in the West in Hungarian)

Where low rains are heavier
Than the sail in haze,
And the cold sea is spread
On the soil to raise harvest,
Black calves are hred to reign over
The fair and behind their green tether,
In a bare land that halves every cloud,
There is a great house. 

Men with the crowbar,
Breaking a road
From the spar of the dark land.
Have seen those far windows,
While unyoking a cart-load,
Take fire, and a star
Coming over the water
Like Oisin after the heroes.

At darkrise the snipe
Strum on the rain;
But in that house, to the lighting
Of rushes, the air of the bagpipe
Blows a reel on the floor:
Big men strike in from a backward parish
And two of them carry a slain boar
Over the thoating of greyhounds.

There is honey spitting from meat
And whitening of the ale there,
Brandy and wine that came from the seas,
Bright candles and who that delight in
The mind, counting those companies
Of yellow-haired men or of women
That never had envy, would not be pleased
By the laughter, the music and chess-playing?

Hol a csekély eső terhesebb
mint a párás vitorla,
s a hideg tenger kiömlik
termést nevelni a partra,
borjú hízik, hogyha vásárt
pompálja, a pányva zöldjét,
felhő-felező, puszta földön,
ott az öregház.

Férfiak feszítővassal
utat hasítnak
sötét föld-ágazásból,
nézik, hogy az a messzi ablak,
míg az igából az ökröket
kifogják, felgyúl, és csillag
jön át a vízen,
mint Osszián hősök nyomában.

Esthajnalkor a szalonka
esőt pityerget;
de benn a házban kákabél
villan, rábúg a bőrduda,
tánc tekereg a padlón:
férfinép ront be a plébániáról,
kettő meg leölt vadkant cipel oda
harákoló kutyák fölött.

Mézet köpköd az étel ottan,
fehérlik a sörhab,
pálinkát meg bort hoz a tenger,
és gyertya ég - hát ki lelkében
elgyönyörödik, számlálva sárga fürtű
nők s férfiak irígységet nem ismerő
kompániáját, hogyne volna jobban,
hol nevetés van, sakk és zeneszó?