Clarke, Austin: Cölibátus (Celibacy in Hungarian)

On a brown isle of Lough Corrib,
When clouds were bare as branch
And water had been thorned
By colder days, I sank
In torment of her side;
But still that woman stayed,
For eye obeys the mind.

Bedraggled in the briar
And grey fire of the nettle,
Three nights, I fell, I groaned
On the flagstone of help
To pluck her from my body;
For servant ribbed with hunger
May climb his rungs to God.

Eyelid stood back in sleep,
I saw what seemed an Angel:
Dews dripped from those bright feet.
But, O, I knew the stranger
By her deceit and, tired
All night by tempting flesh,
I wrestled her in hair-shirt.

On pale knees in the dawn,
Parting the straw that wrapped me,
She sank until I saw
The bright roots of her scalp.
She pulled me down to sleep,
But I fled as the Baptist
To thistle and to reed.

The dragons of the Gospel
Are cast by bell and crook;
But fiery as the frost
Or bladed light, she drew
The reeds back, when I fought
The arrow-headed airs
That darken on the water.

Egy szigeten Lough Corribnál,
Zilált felhők alatt,
Mikor már szúrt a víz
A fagytól; kínomban
Mellé feküdtem én;
El mégse tűnt a nő:
A vágy hozta elém.

Hánykódtam sáros hangán,
Csalán fakó tüzében
Három éjjel; nyögtem
Csupasz kövön: Segíts,
Hogy testemből kitépjem;
A csont-bőr szolga egyszer
Följuthat Istenig!

Rebbent alvó pillám:
Úgy jött, mint fényes Angyal,
Harmat lába nyomán.
De, ó jaj, ráismertem
Cseléről, s testiségtől
Csigázva, szőringben
Keltem birokra véle.

A hajnal térden ért,
Hánytam a szalmát széjjel;
Ő sűllyedt, s ragyogó
Fejbőre tűnt elém.
Magához vont tehát,
S én azt hittem, mint Jánost,
Engem is óv a nád.

A bibliai sárkányt      
Harang elűzheti;        
Ő perzselt, mint a fagy,         
S fénypengéje előtt   
Hullt a nád, míg álltam         
A lég nyílzáporát,      
Melytől a tó sötét lett.