Muldoon, Paul: A kentaurok (The Centaurs in Hungarian)

I can think of William of Orange,
Prince of gasworks-wall and gable-end.
A plodding, snow-white charger
On the green, grassy slopes of the Boyne,
The milk-cart swimming against the current

Of our own backstreet. Hernan Cortes
Is mustering his cavalcade on the pavement,
Lifting his shield like the lid of a garbage-can.
His eyes are fixed on a river of Aztec silver,
He whinnies and paws the earth

For our amazement. And Saul of Tarsus,
The stone he picked up once has grown into a hoof.
He slings the saddle-bags over his haunches,
Lengthening his reins, loosening his girth,
To thunder down the long road to Damascus.

Orániai Vilmos jut eszembe,
Földgázkút és oromfal hercege.
Egy baktató, hófehér csatamén
A Boyne zöld, füves lankáin,
Az árral szembe úszó tejeskordé

Mellékutcánkon. Hernan Cortes
Mustrálja lovascsapatát a járdán,
Pajzsát szemétvödör-fedőként emelinti.
Szeme az azték ezüst-patakra tapad,
Nyerít és kapálja a földet

Ámulatunkra. És tárzusi Saulus,
Pata lett a kő, amit egyszer felvett,
Felcsatolja a nyeregtarisznyákat,
Hevedert lazít, gyeplőt megereszt,
S ledübörög Damaszkuszba a hosszú úton.