This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kinsella, Thomas: Másik szeptember (Another September in Hungarian)

Portre of Kinsella, Thomas

Another September (English)

Dreams fled away, this country bedroom, raw
With the touch of the dawn, wrapped in a minor peace,
Hears through an open window the garden draw
Long pitch black breaths, lay bare its apple trees,
Ripe pear trees, brambles, windfall-sweetened soil,
Exhale rough sweetness against the starry slates.
Nearer the river sleeps St. John's, all toil
Locked fast inside a dream with iron gates.

Domestic Autumn, like an animal
Long used to handling by those countrymen,
Rubs her kind hide against the bedroom wall
Sensing a fragrant child come back again
- Not this half-tolerated consciousness
That plants its grammar in her yielding weather
But that unspeaking daughter, growing less
Familiar where we fell asleep together.

Wakeful moth wings blunder near a chair,
Toss their light shell at the glass, and go
To inhabit the living starlight. Stranded hair
Stirs on still linen. It is as though
The black breathing that billows her sleep, her name,
Drugged under judgement, waned and - bearing daggers
And balances--down the lampless darkness they came,
Moving like women: Justice, Truth, such figures.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.experienceproject.com

Másik szeptember (Hungarian)

Elszökött álmok, békébe takart,
Nyers, hajnalcsípte falusi szoba,
Tárt ablakon át hallja, hogy sóhajt
A kert sötéten, szélfútt almafa,
Lehullott körték, szedrek, édesük
Az égbe árasztják, folyóközel,
Alvó Szent-János templom, s mind a nyűg
Acélkapuk mögé rekesztve el.

A házijószág ősz oly otthonos
A gazdáéknál, rég beszokva jár,
Irhát a falnak dörgöl, illatos
Pajtása visszatértét érzi már.
Nem ezt az épp megtűrt töprenkedőt,
Ki nyelvtannal termő időt beültet,
A lányt, ki nem szól, más mint azelőtt:
Együtt hajtottuk álomra fejünket.

Széknél csapongó éber lepkeraj,
Mind ablaknak vetik fényhéjukat:
Eleven csillagfény. Mozdul a haj
Az ágyneműn, s úgy tűnik, már apad
A hullámzás, mely álmot és nevet
Lélegzik át - eszmélő bódulatban,
Hoznak sötétből kardot, mérleget
Igazság, Jog, ilyesmik, nőalakban.



Uploaded byBittner Gábor
Source of the quotationsaját

minimap