I Könyv
A függöny bárhol fölmehet egy magányos beszélő személynek
Mesillában találkoztam
Az Óvatos Gunslingerrel
kinek kifogástalan sima modora van
és karcsú bőrtokba csukja a kezeit
melyeket olykor ökölbe szorít
hogy kopogjon velük.
Megmutatja neked a térképét.
Rajta a birtokod.
Olyan lakhely-e amilyennek kinéz
vagy csupán egy recehártya-tömb
székhelyekkel,
ő legyinteni fog a frázisra
a türelmetlenség színházára.
Ha az, ahol te vagy,
a léptek a fenti lakásban
valahol idegenben
vagy bármi csillogás, amit a város
küld el neked
a nagyvárosi közelség
gyors hangjait
ki fogja göngyölni a szeretet térképét.
Kopogása saját
mosolyában visszhangzik, de hol?
Kérdem tőle, tán a szívemben.
Nem ebben a szivattyúban, feleli ő
mely már eleve művi és kényszeres
miközben megérint engem
bőrös ujjával
míg a Szívek Királynője kesztyűjéből
szemembe ég.
Tűzfuvolák lesznek
mondja ő.
Ez a te sajnálatosan hiányzó szívednek
az a lány, akit elhagytál
Juarezben, a politikailag üres
napok most bekényszerítik őt
a szűk vályogviskóba, mely
a folyóparti várossal határos
ruhája gótikus
kutatásának balszerencsés
kalandja miatt tépett
Kansasban szólnak a
missziós templom harangjai.
Valamit tán kihagytál:
Ez negatív, mondja az én Gunslingerem,
semmilyen dolog nincs kifelejtve.
Az idő sokkal alapvetőbb, mint a tér.
Valóban a leginkább meggyőző
az összes kategória közül
bármilyen sok is létezik.
És önmagukba kényszeríti a dolgokat
amíg eggyé nem válnak,
így ha már láttál egy valamit
láttad az összeset.
Tartottam a lova kantárát
amíg a sivatagba ment
pössenteni. Igen, mondta tűnődve
amikor visszatért, az jobb.
Mióta vagy itt, kérdezte
ezen a vidéken?
Évek óta, mondtam. Évek óta.
Akkor te tudni fogod
hol kapunk, behűtött italt naplemente előtt
meg szállást
ez lenne az óhajom, ha tudnál ilyet találni
nekem. Nem kívánom folytatni
az emberekkel való vitámat,
kancám tespedéstől tajtékos
patái szárazak
Nézd csak, az óriási űr
szikje lepi őket
mely az itt és az ezelőtt közt tátong.
Kell-e újra mondanom, hogy alvás nélkül
jöttünk Nuevo Laredóból.
És miért van neked nőstény lovad
Gunslinger? Kérdeztem. Meg ne moccanj
felelte
a nap megfontoltan pihenget
a sierra szegélyén.
És most hová akarsz, kérdeztem.
Innen öt napra északkeletre
persze, attól függően, hogy az ember lova
acélból van-e vagy hús-vér
van egy Bostonnak nevezett város
és abban a városban van egy szálloda
melynek második emeletét egy
rejtélyes texasi bérli. Hughes
Howard? kérdeztem
Az ugyanaz.
És mit értesz rejtélyesen,
oh, Gunslinger?
Azt, hogy nem látták
1833 óta.
De ha egyszer megtaláltad, Gunslingerem
mit fogsz majd tenni, oh, mit fogsz tenni?
Nem tudhatod, fiatalember
hogy az öreg texasiak
lelkei másokéhoz nem is fogható
veszélyben vannak.
Nem tudhatsz a hosszú síkföldi éjszakákról
amikor lefolytatják
s letudják genetikus párbajaikat
más államok férfiaival –