Cullen, Countee: Mégis furcsállom (Yet Do I Marvel in Hungarian)

I doubt not God is good, well-meaning, kind
And did He stoop to quibble could tell why
The little buried mole continues blind,
Why flesh that mirrors Him must some day die,
Make plain the reason tortured Tantalus
Is baited by the fickle fruit, declare
If merely brute caprice dooms Sisyphus
To struggle up a never-ending stair.
Inscrutable His ways are, and immune
To catechism by a mind too strewn
With petty cares to slightly understand
What awful brain compels His awful hand.
Yet do I marvel at this curious thing:
To make a poet black, and bid him sing!

Nem kétlem: Isten jó, nagylelkű, szent,
s kimenthetné magát, hogy mért vakon
él szegény kis vakondok odalent,
s Képe – testünk – mért hal meg egy napon;
megokolhatná: kín közt Tantaluszt
a csali gyümölcs mért csaphatja be,
s hogy nyers szeszély űzi-e Sziszifuszt
vége-nincs lépcsőn kúszni fölfele.
Útjai kifürkészhetetlenek
oly elme számára, mely csupa csepp
gonddal teli s így meg sem értené,
e roppant mű mily roppant szellemé! –
Mégis furcsállom, hogy mivégre tart
fekete költőt s mért vár tőle dalt!