Cullen, Countee: Mégis csodálom (Yet Do I Marvel in Hungarian)

I doubt not God is good, well-meaning, kind
And did He stoop to quibble could tell why
The little buried mole continues blind,
Why flesh that mirrors Him must some day die,
Make plain the reason tortured Tantalus
Is baited by the fickle fruit, declare
If merely brute caprice dooms Sisyphus
To struggle up a never-ending stair.
Inscrutable His ways are, and immune
To catechism by a mind too strewn
With petty cares to slightly understand
What awful brain compels His awful hand.
Yet do I marvel at this curious thing:
To make a poet black, and bid him sing!

Nem kétlem: Isten jó, övé a gond,
S csűrve-csavarva megérteti, mért
Marad vak a földet túró vakond,
Mért halatja a testet: tükörét.
Felfedi, hogy a gyötört Tantaluszt
Mért csalogatja csalóka gyümölcs,
S nyers szeszély mért ítéli Sziszifuszt
Véget nem érő lépcsőn törni föl.
Útjai kifürkészhetetlenek,
Apró, gond-ülte ész nem ért ilyet.
Hogy szörnyű agy szörnyű kezet miért
Késztet mozgásra, halandó nem ért.
Mégis csodálom, hogy miért akart
Néger költőt az Úr, s vár tőle dalt.