Cullen, Countee: A feketék litániája (The Litany of the Dark People in Hungarian)

Our flesh that was a battle-ground
Shows now the morning-break;
The ancient deities are downed
For thy eternal sake.
Now that the past is left behind,
Fling wide Thy garment's hem,
That we stay one with Thee in mind,
O Christ of Bethlehem!
 
The thorny wreath may ridge our brow,
The spear may mar our side,
And on white wood from a scented bough
We may be crucified;
Yet no assault the old gods make
Upon our agony
Shall swerve our footsteps from the wake
Of Thine, toward Calvary.
 
And if we hunger now and thirst,
Grant our withholders may,
When heaven's constellations burst
Upon Thy crowning day,
Be fed by us—, and given to see
Thy mercy in our eyes,
When Bethlehem and Calvary
Are merged in Paradise.

Tegnap: nem is ember. Ma már
mi vagyunk a hajnalsugár.
Az isteneink? Mind avitt.
Ma már csak Betlehem hevít.
A múltunk immár messzetűnt.
Istenünk, nyisd ki a köntösöd nekünk
s borítsd be véle életünk.
Mi már csak Krisztusban hiszünk.
 
S bár tüske sebzi homlokunk
és lándzsa tépi oldalunk
s bár a fehérek nemzete
számunka csak kín és epe
nem győztök, régi istenek.
Az útunk fájó, meredek.
De végül győz a szeretet.
A fény az éjben született.
 
Ma asztalunkon nincs kenyér -
de ha nyomorunk véget ér,
s előttünk megnyílik a menny
s látjuk a bírót odafenn -
kezünkből kapjon kenyeret,
lássák, hogy szívünk csak szeret,
és e gyötrelmes életet
fogadja be fénylő eged.