English and Scottish Folk Ballads: Két holló (15. század) (The Twa Corbies (The Two Crows) in Hungarian)

As I was walking all alane
I heard twa corbies making a mane:
The tane unto the tither did say,
"Whar sall we gang and dine the day?"

"- In behint yon auld fail dyke
I wot there lies a new-slain knight;
And naebody kens that he lies there
But his hawk, his hound, and his lady fair.

"His hound is to the hunting gane,
His hawk to fetch the wild-fowl hame,
His lady's ta'en anither mate,
So we may mak our dinner sweet.

"Ye'll sit on his white hause-bane,
And I'll pike out his bonny blue e'en:
Wi'ae lock o' his gowden hair
We'll theek our nest when it grows bare.

"Mony a one for him maks mane,
But nane sall ken whar he is gane:
O'er his white banes, when they are bare,
The wind sall blaw for evermair."

Míg mentem vót az erdőn át,
Hallám két holló jajszavát.
Az éggyik így mond másik felé:
„Ma millyen húsba vájjunk belé?”

„Ott túl, hová az nap se ver,
Égy szüven szúrt lovag hever.
És ezt nem tuggya semmi elme,
Csak sólyma, ebe s szép szerelme.”

„Az eb jó vadat másnak hajt,
Az sólyom más kestyűn ül rajt’,
És szerelmét más kar öleli,
Hát nyugton tömjük hasunk teli.”

„Te hószín nyakát vájjad szét,
Én kivágom szép kék szemét,
Lágy aranyfürtit mind kitépem,
És véle fészket rakunk szépen.”

„Majd hallunk érte jajt, panaszt.
De hová lett, ki tuggya azt?
Hol csontok mállnak szét rögökké,
Az szél fog fúni mindörökké.”