Lowell, James Russell: Előérzet (Auspex in Hungarian)

My heart, I cannot still it,
Nest that had song-birds in it;
And when the last shall go,
The dreary days to fill it,
Instead of lark or linnet,
Shall whirl dead leaves and snow.
 
Had they been swallows only,
Without the passion stronger
That skyward longs and sings,--
Woe's me, I shall be lonely
When I can feel no longer
The impatience of their wings!
 
A moment, sweet delusion,
Like birds the brown leaves hover;
But it will not be long
Before their wild confusion
Fall wavering down to cover
The poet and his song.

Szivem csak nem nyugodhat,
madárnak volt a fészke,
s ha elszállt mindegyik,
mélyén a zord napoknak,
pacsirta-dal helyébe
majd holt lomb s hó lakik.
 
Lettek csak volna fecskék,
kiket nem vonz magasba
a zengő szenvedély -
jaj, úgy is bús lehetnék,
hogy szárnyuk fel-lecsapva
többé hozzám se ér!
 
Nézd, mintha csak a sárgult
lomb madárként kerengne
egy bűvös percre még;
de nemsoká aláhull
lengő rajuk, belepve
a költőt s énekét.