English Folk-Rhymes: „Gondolj, de örökre", (The Fifth of November (Guy Fawkes' day) in Hungarian)
The Fifth of November (Guy Fawkes' day) (English)Remember, remember! Perhaps most widely known in America from its use in the movie V for Vendetta, versions of the above poem have been wide spread in England for centuries. They celebrate the foiling of (Catholic) Guy Fawkes's attempt to blow up (Protestant controlled) England's House of Parliament on November 5th, 1605. Known variously as Guy Fawkes Day, Gunpowder Treason Day, and Fireworks Night, the November 5th celebrations in some time periods included the burning of the Pope or Guy Fawkes in effigy.
|
„Gondolj, de örökre", (Hungarian) 1605-ben angol katolikusok fel akarták robbantani a protestáns Anglia parlamentjét. Ez volt az ún. „Lőporos összeesküvés” vagy „Lőporos árulás”. Meghiúsítását mind a mai napig megünneplik Angliában. A Lőporos ellenforradalom. A fordításban természetesen anakronizmus az „ellenforradalom” szó használata. De a szemantikai eszközökkel folytatott politizálás nem az újkor találmánya, még ha napjainkra összahasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségre tett is szert. Fogadni mernék, hogy az angol katolikusok, ha talán nem nevezték is „forradalomnak” tervbe vett parlamentfelrobbantásukat, pozitív értékítéletet kifejező szóval illették, nem pedig „árulásnak” nevezték, mint a protenstáns angolok... Egy kissé később a konzervatív beállítottságú Anglia „forradalom”-nak nevezte a királyi hatalom – igaz, a megreformált, alkotmányossá tett, a despotizmustól megtisztított királyi hatalom, de mégis csak királyi hatalom – visszaállítását (1688), mivel a közbülső Cromwell-korszakot nem szerette. A marxizmus, a baloldal, szerette azt a korszakot, a monarchiánál mindenesetre sokkal jobban szerette, ezért éppen azt nevezte és nevezi „forradalom”-nak. „Forradalom” = amit szeretek; „ellenforradalom” = amit nem szeretek, nemdebár... Ami Magyarországon történt 1956-ban, az „forradalom” volt 1957-ig, 1957-től 1989-ig „ellenforradalom” volt, azóta ismét „forradalom” lett. Az 56-os forradalom vezetőit felakasztó „munkás-paraszt kormány” nevezte magát „forradalminak", és „a nép nevében” uralkodott... (V.ö.: „Villák proletárjai, egyesüljetek!”...) Egy diák így összegezte fogalmazásában az eseményeket: „Gaz ellenforradalmárok benzines palackokat dobáltak a békésen lövöldöző szovjet tankokra."
„Mi volt 1956-ban?” – „Sajnálatos októberi események.” „Mi volt 1917-ben?” – „Nagy Októberi Szocialista Sajnálatos Események.” Ha jól emlékszem, a Helyesírási Szabályzat szerint a forradalmak nevét kis betűvel kellett írnunk, kivéve a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szent nevét... azt az egyet nagy betűvel kellett. Jó volna, ha mindezt nem felejtenénk el, annak ellenére, hogy mindannyian besároztuk magunkat mind ezzel, kisebb vagy nagyobb mértékben. Én magam is besároztam magam, hiába szerepelek a rendszer feljegyzéseiben mint „ellenálló”. Én ellenálltam? Röhej. De szerencsére „csak” (?) „kisebb mértékben” sároztam be magam (nem jártam el a „szabad" pártnapokra, nem vállaltam pártszövegek fordítását felemelt honoráriumért stb.). Mentségünk-e, hogy egy sereg csúcsszuper entellektüel, köztük Nobel díjas írók, filozófusok, tudósok, nálunk ezerszer nagyobb emberek, akik minálunk ezerszer szerencsésebb csillagzat alatt (= gyengébbek kedvéért: nyugati demokráciákban) születtek, ezerszer inkább sározták be magukat, sőt nyalták be magukat a népirtó gazemberségnek? Leninnek, Sztálinnak, Mao-Ce-Tungnak, Ho-Si-Minhnek, Fidel Castronak? Sartre, Betrand Russell, Bernard Shaw, Romain Rolland és ezer más ilyen???! A kommunizmus rémtetteiről nem beszélt az egyébként szenzációéhes nyugati sajtó. Ma sem gyakran emlegeti...
|