Swanson, Eleanor: Felszínek zavara (Disturbance of Surfaces in Hungarian)

Strange metaphors succeed: solstice fish,
carnal soup, swallowtail taxidermist,
and other phrases that ripple
the once-glassy lake where chakra eyes
now appear, floating provocatively.

A coyote appears in the park,
(this poem will not bring peace
to the grief-stricken or explain
blood or how to staunch it.)

Comments will be included
on how the wind has ended
--with a few terrifying gusts--
the life of a tree.

That through all of this cold,
pure daylight, a coyote walks
across a sere field, its long
thick tail moving at a metronome’s
slow beat, reminding you this
isn’t the dog next door.
The day has fierce teeth
that break the skin without
drawing blood.  The body
alive, the skin alive, lips
that can suck, the tongue,
that plump wonder,
the brown grasses telling
you to love this brown,
its delicacy, its mutedness.

What should we memorize.
as we live, speak, sing?
I try to memorize the cold of this day;
cold that burns, breathing through
fleece, breath slime.

Omne ignotum pro magnifico
Whatever is unknown
is held to be magnificent.

Szokatlan metaforák jönnek: napforduló árbóctartó,
érzéki leves, kecskefarkú állatkitömő,
és egyéb, hullámzó közhelyek
az egyszeri-üvegtó ahol most csakraszemek
tűnnek fel, kihívóan lebeg.

Egy prérifarkas jelenik meg a parkban,
(e vers nem hoz békét
a bánatba és nem indokolja
a vért vagy annak elállítását.)

Megjegyzések csatoltatnak arról
miként végzett a szél
--néhány rémítő széllökéssel--
az élet fájával.

Mindenen áthatoló hidegben,
tiszta napfényben, egy prérifarkas sétál
száraz területen át, hosszú
vastag farka metronóm lassú ütemére
mozog, téged arra emlékeztet,
hogy ez nem a szomszéd kutyája.
A nap ádáz fogai
vérmentesen hasítják fel
a bőrt. Eleven
test, eleven bőr, ajkak
melyek szívni tudnak, a nyelv,
mely csodát gömbölyít,
rozsdaszínű fű mesél
neked a barna szeretetéről,
finomságáról, némaságáról.

Mit kellene megjegyeznünk.
ahogy élünk, beszélünk, dalolunk?
E nap hidegét próbálom megjegyezni;
hideget mely éget, gyapjún át
lélegzik, nyálasan liheg.

Omne ignotum pro magnifico
Az ismeretlenből,
gyönyörűség lesz.