Barnes, William: Az asszony után (The Wife A-Lost in Hungarian)

Since I noo mwore do zee your feäce,
  Up steärs or down below,   
I'll zit me in the lwonesome pleäce,  
  Where flat-bough'd beech do grow;
Below the beeches' bough, my love,
  Where you did never come,
An' I don't look to meet ye now,
  As I do look at hwome.
 
Since you noo mwore be at my zide,
  In walks in zummer het,
I'll goo alwone where mist do ride,  
  Droo trees a-drippèn wet;   
Below the raïn-wet bough, my love,
  Where you did never come,
An' I don't grieve to miss ye now,
  As I do grieve at hwome.
 
Since now bezide my dinner-bwoard
  Your vaïce do never sound,
I'll eat the bit I can avword   
  A-vield upon the ground;
Below the darksome bough, my love,
  Where you did never dine, 
An' I don't grieve to miss ye now,    
  As I at hwome do pine.
 
Since I do miss your vaïce an' feäce 
  In prayer at eventide,          
I'll pray wi' woone sad vaïce vor greäce
  To goo where you do bide; 
Above the tree an' bough, my love,  
  Where you be gone avore,
An' be a-waïtèn vor me now,
  To come vor evermwore.

Mert már nem látom az arcodat
A házba’, se fönt, se lent:
Odakünn magános zúgba ülök,
Hol a bükkfák árnya leng;
Hol a bükkfák árnya leng, szivem,
S nem jártál oldalamon,
S hol sohse vártam a jöttödet,
Mint várom egyre honn.
 
Mert sokszor elbolygtál velem,
Ha a nap melegen sütött:
Esőbe’ járok most odakünn
S ha a fákra ül a köd.
Csepegő lomb közt kószálok el,
Hova nem jöttél sohasem,
S hol nem keresem ma mosolyod,
Mint otthon keresem.
 
Mert asztalomnál a helyed
Immár üres maradt,
Ebédem közben nékem ott
Keserű minden falat.
Egy vén fa alá a mezőre megyek,
Hol együtt sohse valánk,
S hol úgy mint otthonn, mégse gyötör
Szivemben a fulánk.
 
Mert már a te édes hangodat
Nem hallom est-imakor:
Könyörgök, hadd induljak el
Oda föl, ahol te lakói;
Oda föl, föl, minden lomb fölé,
Hol azóta van helyed,
S ahol tudom, most vársz reám.
Örökre legyek veled!