This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Borges, Jorge Luis: Az első magyar költőhöz (Al primer poeta de Hungría in Hungarian)

Portre of Borges, Jorge Luis

Al primer poeta de Hungría (Spanish)

En esta fecha para ti futura

que no alcanza el augur que  la prohibida

forma de porvenir ve en los planetas

ardientes o en las vísceras del toro,

nada me costaría, hermano y sombra,

buscar tu nombre en las enciclopedias

y descubrir qué ríos reflejaron

tu rostro, que hoy es perdición y polvo,

y qué reyes, qué ídolos, qué espadas,

qué resplandor de tu infinita Hungría,

elevaron tu voz al primer canto.

Las noches y los mares nos apartan,

las modificaciones seculares,

los climas, los imperios y las sangres,

pero nos une indescifrablemente

el misterioso amor de las palabras,

este hábito de sones y de símbolos.

Análogo al arquero del eleata

un hombre solo en una tarde hueca

deja correr sin fin esta imposible

nostalgia, cuya meta es una sombra.

No nos veremos nunca cara a cara,

oh antepasado que mi voz no alcanza

Para ti ni siquiera soy un eco;

para mí soy un ansia y un arcano,

una isla de magia y de temores,

como lo son tal vez todos los hombres,

como lo fuiste tú, bajo otros astros.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://amaabaria.over-blog.com

Az első magyar költőhöz (Hungarian)

E néked csak jövendő pillanatban,

mely annak is titok, kinek az izzó

planéták vagy a bikák jonhai

felfedik a jövő korok tilos

szerkezetét, mi sem lehetne könnyebb,

mint valamilyen lexikont felütni,

hogy megleljem neved, testvéri árny,

s megtudjam, mily folyókban tükröződött

arcod, mely mára por és hamu lett,

s mily kardok, mily bálványok és királyok,

végtelen alfölded mily fényei

kapatták hangod első énekedre.

Éjszakák s tengerek állnak közöttünk,

a századok nagy változásai,

és fajták, éghajlatok, birodalmak,

de valami megfoghatatlanul

összeköt, a szavak titkos szerelme,

hangok és jelképek e társasága.

Mint hajdanán az éleai íjász,

egy kósza estén valaki magában

egy árny-céltábla felé lődözi

egyre e képtelen nosztalgiát.

Mi ketten sosem találkozhatunk,

ó, ősöm, kihez el nem hat szavam.

Számodra gyönge visszhang sem vagyok,

magam számára szorongó titok,

varázslat és rettegés szigete,

amilyen talán mindig minden ember,

és te is voltál, más egek alatt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.atw.hu/dutri/other

minimap