This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Borges, Jorge Luis: Prédikátor könyve 1, 9 (Eclesiastés, 1, 9 in Hungarian)

Portre of Borges, Jorge Luis

Eclesiastés, 1, 9 (Spanish)

Si me paso la mano por la frente,

si acaricio los lomos de los libros,

si reconozco el Libro de las Noches,

si hago girar la terca cerradura,

si me demoro en el umbral incierto,

si el dolor increíble me anonada,

si recuerdo la Máquina del Tiempo,

si recuerdo el tapiz del unicornio,

si cambio de postura mientras duermo,

si la memoria me devuelve un verso,

repito lo cumplido innumerables

veces en mi camino señalado.

No puedo ejecutar un acto nuevo,

tejo y torno a tejer la misma fábula,

repito un repetido endecasílabo,

digo lo que los otros me dijeron,

siento las mismas cosas en la misma

hora del día o de la abstracta noche.

Cada noche la misma pesadilla,

cada noche el rigor del laberinto.

Soy la fatiga de un espejo inmóvil

o el polvo de un museo.

Sólo una cosa no gustada espero,

una dádiva, un oro de la sombra,

esa virgen, la muerte. (El castellano

permite esta metáfora.)



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poeticous.com

Prédikátor könyve 1, 9 (Hungarian)

Ha kezem homlokomhoz közelítem,

ha simogatom a könyvek gerincét,

ha az Éjszaka Könyvével gyötrődöm,

ha a kulcsot a zárban elfordítom,

ha a tétova küszöbön időzöm,

ha kimondhatatlan fájdalom szaggat,

ha az Idő Gépezetén tűnődöm,

ha az unikornis szőnyegére emlékszem,

ha alvás közben helyzetet cserélek,

ha egy verset emlékeimből fölidézek,

jól kitaposott utamat ismétlem,

a már számtalanszor megjártat.

Nem tudok semmi újat kitalálni,

egyazon mesét szövök újra s újra,

ismétlem az ismételt tizenegyest,

mondom, amit már mások is elmondtak,

ugyanazt érzem a nappalok egyazon

óráiban s az absztrakt éjszakában.

Minden éjjel ugyanaz a rémálom,

minden éjjel a rideg labirintus.

Egy mozdulatlan tükör fáradsága

vagyok, egy múzeumi porszem.

Csak egy nem ízlelt valamit várok még,

egy ajándékot, az árnyék aranyát,

azt a szüzet, a halált. (A spanyol nyelv

megengedi ezt a metaforát.)



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.atw.hu

minimap