Salinas, Pedro: Mikor szemed lezárod (Cuando cierras los ojos... in Hungarian)

Cuando cierras los ojos

tus párpados son aire.

Me arrebatan:

me voy contigo, adentro.

No se ve nada, no

se oye nada. Me sobran

los ojos y los labios,

en este mundo tuyo.

Para sentirte a ti

no sirven

los sentidos de siempre,

usados con los otros.

Hay que esperar los nuevos.

Se anda a tu lado

sordamente, en lo oscuro,

tropezando en acasos,

en vísperas; hundiéndose

hacia arriba

con un gran peso de alas.

Cuando vuelves a abrir

los ojos yo me vuelvo

afuera, ciego ya,

tropezando también,

sin ver, tampoco, aquí.

Sin saber más vivir

ni en el otro, en el tuyo,

ni en este

mundo descolorido

en donde yo vivía.

Inútil, desvalido

entro los dos.

Yendo, viniendo

de uno a otro

cuando tú quieres,

cuando abres, cuando cierras

los párpados, los ojos.

Mikor szemed lezárod,

szemhéjad, mint a szellő,

úgy sodor el

magával befelé.

Semmi se látszik, és

egy hang sincs, - mire jó itt

pillantásom, az ajkam:

ez csak a te világod.

Megérezni tehozzád

nem ér föl

a mindennapi józan

és jól bevált öt érzék.

Valamit újra várok.

Melletted botladozva,

süketen, éjszakában

járok ünnepre várva,

a véletlenek útján

suhog nehéz

szárnyam föl a magasba.

S ha kinyitod szemed

ismét, s én visszatérek

a világba vakon,

csetlem-botladozom,

s csak tapogatok.

S már lakni nem tudom

többé a te világod,

sem ezt a

színehagyott világot.

Kettő között

meddőn, céltalanul

az egyiktől jövök,

a másikba megyek,

ha te úgy akarod,

ha nyitod, ha lezárod

szemhéjadat, szemed.