This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Vallejo, César: Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (VI) (España, Aparta de mí este cáliz (VI) in Hungarian)

Portre of Vallejo, César
Portre of Nagy László

Back to the translator

España, Aparta de mí este cáliz (VI) (Spanish)

VI

Cortejo tras la toma de Bilbao

 

Herido y muerto, hermano,

criatura veraz, republicana, están andando en su trono,

desde que tu espinazo cayó famosamente;

están andando, pálido, en tu edad flaca y anual,

laboriosamente absorta ante los vientos.

 

Guerrero en ambos dolores,

siéntate a oír, acuéstate al pie del palo súbito,

inmediato de tu trono;

voltea;

están las nuevas sábanas, extrañas;

están andando, hermano, están andando.

 

Han dicho “¡Como! ¡Dónde!…”, expresándose

en trozos de paloma,

y en los niños suben sin llorar a tu polvo.

Ernesto Zúñiga, duerme con la mano puesta,

con el concepto puesto,

en descanso tu paz, en paz tu guerra.

 

Herido mortalmente de vida, camarada,

camarada jinete,

camarada caballo entre hombre y tierra,

tus huesecillos de alto y melancólico dibujo

forman pompa española,

laureada de finísimos andrajos.

 

Siéntate, pues, Ernesto,

oye que están andando, aquí, en tu trono,

desde que tu tobillo tiene canas.

¿Qué trono?

¡Tu zapato derecho! ¡Tu zapato!

 

13 septiembre 1937



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.literatura.us/vallejo/caliz.html

Vedd el tőlem e kelyhet, Spanyolország! (VI) (Hungarian)

VI

Gyászmenet Bilbao eleste után

 

Sebesült és halott és testvér,

derék teremtmény, köztársasági, tapodják trónod,

mióta híresen eldőlt gerinced:

téged tapodnak, te sápadt, esztendős vézna korodat,

ami a szélben gondosan szerte illan.

 

Harcos, kinek kettős a kínja,

ülj fel és hallgasd, bujj trón-oszlopodhoz:

hirtelen bitóhoz,

forgolódj:

itt vannak az új, a különös rongyok,

tapodnak, testvér, tapodnak.

 

Ők mondták: Hogyhogy!... Hol? Galamb-cafatokban

fejezik ki önmagukat,

s könnytelenül a gyerekek fölmásznak poraidra.

Ernesto Zuniga, aludj csak mellretett kézzel,

mellretett fogalommal,

nyugodjék békéd, békében nyugodjék harcod.

 

Élettől halálra sebzett elvtárs,

lovas elvtárs,

ember és állat közti lovacska elvtárs,

magas és bánatos rajzú csontocskáid

formálnak spanyol pompát,

nagyon finom ronggyal babérkoszorúsat.

 

Hát ülj fel, Ernesto,

hallgasd, hogy tapodják trónod,

mióta a bokád megőszült.

Micsoda trón ez?

A jobbik cipőd! Bele a cipőt!





Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap