This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

San Juan de la Cruz: A fájdalmas lélek dalai, ki nem tudja Istent méltóképp szeretni (Canciones del alma que se duele que no puede amar a Dios tanto como desea in Hungarian)

Portre of San Juan de la Cruz
Portre of Takács Zsuzsa (Zsuzsanna)

Back to the translator

Canciones del alma que se duele que no puede amar a Dios tanto como desea (Spanish)

Si de mi baja suerte

las llamas del amor tan fuertes fuesen

que absorbiesen la muerte

y tanto más creciesen

que las aguas del mar también ardiesen,

 

y si de ahí pasasen

tanto que las tres máquinas hinchesen

y así las abrasasen

que en sí las convirtiesen

y todas ellas llamas de amor fuesen,

 

no pienso que podría,

según la viva sed de amor que siento,

amar como querría,

ni las llamas que cuento

satisfacer mi sed por un momento.

 

Porque ellas, comparadas

con aquel fuego eterno sin segundo,

no son más abultadas

que un átomo en el mundo

o que una sola gota en el profundo.

 

Mi corazón de cieno,

que no sufre calor ni permanece

más que la flor del heno,

que luego que florece,

el aire la marchita y desfallece,

 

¿cómo jamás podría

arder tanto que suban sus vislumbres,

según él lo quería,

hasta las altas cumbres

de aquel eterno Padre de las lumbres?

 

¡Oh mísero partido

donde el amor tan cortos vuelos cría,

qué vuelo tan subido

no sólo no hacía

como aquel sumo amor lo merecía!

 

Mas antes, en aquellas

fuerzas de su volar tan limitadas,

está tan falto de ellas,

las plumas abajadas,

que apenas alza vuelos de asomadas.

 

¡Oh si mi bajo vuelo

tal fuese que mis llamas levantase

siquiera hasta el cielo

Y allí las presentase

delante de mi Dios y las mirase!

 

Que de su eterno fuego,

con ímpetus y ardientes embestidas,

serían absortas luego,

absortas y embebidas,

y ya en eterno luego convertidas,

 

el cual, en sí morando

y en sí sus mismas llamas convirtiendo,

en su amor se abrasando,

las mías encendiendo,

haría estar del mismo amor ardiendo.

 

Así se hartaría

la profunda codicia de mi pecho,

porque allí se vería

absorto y ya deshecho,

con nudo bien estrecho y satisfecho.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.chvalcarcel.es

A fájdalmas lélek dalai, ki nem tudja Istent méltóképp szeretni (Hungarian)

 

Alacsony sorsom lángja

ha szeretettől kaphatna eröre,

halált is leigázna,

s a tenger vize tőle

merő tűz volna, heve egyre nőne,

 

tengeren túllobogna,

a három gépezet ropogna attól,

izzásban szétomolna,

tüzek a tűzfolyamból,

szeretet volna minden neve akkor.

 

Nem elég így szeretni,

szívemnek élő, égö szomjusága

vágyát el nem felejti,

s hiába annyi lángja,

szomjának enyhülését nem találja.

 

Az örök tűz olyan nagy,

hogy benne mind e lángok elenyésznek,

nagysága egy atomnak

a teremtett egészhez,

egy csöpp e láng az óceánhoz képest.

 

Agyag-szívem e forró

vágyakozást már nem sokáig állja,

vadvirághoz hasonló,

mi szirmait kitárja

és hervad máris, szétpereg virágja.

 

Kölcsönfényét e fénynek

hogyan is nyújtóztatná oly magasra,

ahol tüzei égnek

annak, ki fénynek Atyja,

s magas egekben lángjait kirakta.

 

Ó, sors nyomorusága,

ó, szeretetnek kurta röpülése,

habár magasba szállna,

nincs mód rá, hogy elérje,

a szeretetnek nem fér közelébe.

 

Alig emelkedik föl,

röpülni tolla oly igen erőtlen,

ha elszakad a földtől,

rövidke útra röppen,

megbiccen szárnya százszor útja közben.

 

Alacsony röpülésem

e hevület, bár hajtaná magasra,

hogy Istenhez elérjen,

az égben hogy fogadja,

s bár rátekintene az egek Atyja!

 

Isten örök tüzétől

jutna e láng hatalmas lángolásra,

ha tüzem szítaná föl,

s elnyelné szomjusága,

örökön lángként inná önmagába!

 

E tűz lakása tűznek,

itt láng ölelkezik örökös lánggal,

lángom emésztő tűz ez,

mi a szeretet által

szeretetemnek fölgyújt parazsával.

 

Mellemnek olthatatlan

vágyakozása elcsitulni így fog,

mert látja, oldhatatlan

kötés kötöz az Úrhoz,

mi elpusztít, de Tőle el nem oldoz.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap