Mistral, Gabriela: A felhőkhöz (Las nubes in Hungarian)

Nubes vaporosas,

nubes como tul,

llevad l'alma mía

por el cielo azul.

¡Lejos de la casa

que me ve sufrir,

lejos de estos muros

que me ven morir!

Nubes pasajeras,

llevadme hacia el mar,

a escuchar el canto

de la pleamar,

y entre la guirnalda

de olas cantar.

Nubes, flores, rostros,

dibujadme a aquel

que ya va borrándose

por el tiempo infiel.

Se desgaja mi alma

sin el rostro de él.

Nubes que pasáis,

nubes, detened

sobre el pecho mío

la gresca merced.

¡Abiertos están

mis labios de sed!

Páraterhes felhők,

fátyol-könnyedek,

vigyétek a lelkem

kék csúcsok felett -

Távol otthonomtól

szálljak szabadon,

hogy e falak súlya

ne nyomjon agyon.

Futó felhők, szálljunk

tengerár felett,

hadd hallgassam, hogy zúg

a zöld förgeteg -

hadd tanuljak tőle

bátor éneket!

Felhők és virágok,

adjátok elő,

akit elvitt tőlem

a tolvaj idő!

Mint fű, fonnyadok,

ha nincs velem ő.

De ha elszállnátok,

vándor fellegek,

öntsetek arcomra

hűs permeteget:

kiszikkad a szívem,

jaj, szomjan veszek!