Herrera y Reissig, Julio: A hazatérés (El regreso in Hungarian)

La tierra ofrece el ósculo de un saludo paterno
Pasta un mulo la hierba mísera del camino
y la montaña luce, al tardo sol de invierno,
como una vieja aldeana, su delantal de lino.

Un cielo bondadoso y un céfiro tierno...
La zagala descansa de codos bajo el pino,
y densos los ganados, con paso paulatino,
acuden a la música sacerdotal del cuerno.

Trayendo sobre el hombro leña para la cena,
el pastor, cuya ausencia no dura más de un día,
camina lentamente rumbo de la alquería.

Al verlo la familia le da la enhorabuena...
Mientras el perro, en ímpetus de lealtad amena,
describe coleando círculos de alegría.

Testvéri köszöntésül a föld csókját kínálja…
az úti sárga fűből szelíd öszvér legelget,
s a hegy vén parasztasszony – a téli délutánba
kötényét fitogtatja, gyúlt szőttesét a lennek.

Irgalmas szívű mennybolt; lágy zefír leng alája…
könyökre dől a lány a fenyőfa törzse mellett,
s míg fölharsan a kürtök főpapi muzsikája,
nagyúri-léptű nyájak torlódva seregelnek.

A pásztor, ki a rétet csak estig járja, fát hoz,
rőzsét a vacsorához, hogy válla belegörnyed,
terhével lassan baktat a tanyához, le, völgynek.

Istenhozott fogadja, hogy megtér a családhoz…
S köröket ír köréje farkát csóválva táncos
kutyája, kit, hogy látja, az öröm szinte fölvet.