Alver, Betti: Két tavaszi dal (Kaks kevadlaulu in Hungarian)

1
Naerma peaksin mina nüüd,
naerma, et aken põruks!
Ent tummalt ma ootan hommikut,
suu ümber nutuvõru.

Issand! kuski aosinetusen
seisavad noored, niisked kased,
kuski murduvad praegu tammid,
suitseb tõrvane kütisease,

kuski nagisevad puukodarad,
vajuden rummuni lumivette,
kuski… ah, miks mina istun siin,
vahtiden süngelt enda ette?

Nüüd mina tunnen, kõik oli tuhk,
mida seirasin lõõmavan innun.
Milleks minule kirevad uimad,
petlikud rannad, lilled ja linnud?

Maanteile nüüd kisub mu süda –
seni sihitult hulkuda tahan,
kuni jahedad kevadvihmad
pesevad silmist nukruse maha.

2
Kevad piirand selle linna,
tuultel’ vastu ruttan.
Kõik nüüd mulle vend ja sõsar,
tahaks laulda, nutta.

Roimar nelja täägi vahel –
peidad silmi, kõrvu.
Ah, nii tihti mustal tunnil
seisime ju kõrvu.

Valemängur, laadaline,
parkal, kingsepp, varas –
igamees mul täna sõber,
iga iste paras.

Naine närbuv sünges majas –
ehid kõhnu õlgu.
Nõnda palju, hirmus palju
olen sulle võlgu.

Kellele teind elu liiga,
joomar, pätt ja lurjus –
võtke, võtke minu süda,
rüübake end purju.

1
Most nevetnem kellene,
harsányan, hogy ablak törjön.
S néma sírás szám körül,
várok, míg a reggel eljön.

Istenem! A hajnali kékben
valahol zsenge nyírfák állnak,
tűz lobog az irtásföldön,
omlanak a folyógátak,

valahol küllők nyikorognak,
agyig merülve a sárba,
valahol... De mért ülök én itt
mit se látva, mit se várva?

Most érzem, hogy hamu volt csak,
ami bűvöletben tartott.
Minek nekem mákonyos álom,
madarak, lombok, hívó partok?

Csatangolni hív a szívem,
messzi országút csalogat.
Megyek, míg lemossa a zápor
szememről a bánatomat.

2
Tavasz ostromában a város.
Jó a szélben menni.
Testvér mindenki. Szeretnék
sírni, énekelni.

Négy szurony közt rablógyilkos,
ki szemedet rejted -
álltunk már sötét órában
sokszor egymás mellett.

Vásározó, hamiskártyás,
tímár, tolvaj, korhely -
ma mindenki jóbarátom,
jó minden ülőhely.

Hervadó nő komor házban,
sovány vállad nézed.
Olyan sokkal szörnyű sokkal
tartozom tenéked!

Lop, csal, iszik az ember, ha
sorsa meggyötörte.
Vegyétek szívem, vegyétek,
rúgjatok be tőle!