Leino, Eino: Tanító (Opettaja in Hungarian)

Sana olen. Opetan ma,

mitä luovat Luojat,

Armottaret antanevat

tuulen, tyynen tuojat.

Tuli olen. Tuijotan.

Ma palan, hehkun, palvon

Siksi monta vaivan yötä

istun, itken, valvon.

Henki olen. Heräjän

kuin sydän taikka syvyys,

jolle ole outoja

ei hymy eikä hyvyys.

Peto olen. Peljätän,

kun näytän näköpääni.

Monen tuskan poltinpora

järkähytti jääni.

Pisar olen. Pienenen

tai suurenen kuin tahdon.

Kide olen. Kimmeltelen

vaikka halki vahdon.

Säde olen. Elämäni

entää niinkuin lyhyys,

vaan on pitkä päivieni

pyrkimys ja pyhyys.

Ige vagyok. Megtanítom,

mit alkotnak az Alkotók,

mit engednek Isten-erők,

csendet szülők, szélhozók.

És tűz vagyok. Pisla láng.

Imában izzom, égek.

Ezért, hogy ülök s átsírok

sok-sok éber éjet.

Lélek vagyok. Éledek;

miként a szívnek mélye,

melytől sosem idegen

jóság és mosoly méze.

Állat vagyok. Féljetek,

ha orcámat megmutatom.

A fájdalom tűzfúrója

fölszaggatta fagyom.

És csepp vagyok. Csöppnyi csak,

s ha úgy tetszik, akár nagyobb.

Kristály vagyok. Fényem kicsap,

tajtékozva ragyog.

Sugár vagyok. Az életem

rövid útján rohan,

napjaimat fecsérelem

szentségre szomjasan.