Koskenniemi, V. A.: Esti dal a tenger partján (Iltalaulu merellä in Hungarian)
|
Iltalaulu merellä (Finnish)Olen seurannut tähteä monta, monta, olen pyrkinyt moneen satamaan, olen kokenut kaipuuta pohjatonta, olen kokenut onnen – unessa vaan, olen kyntänyt kuohuista, kylmää merta, olen harhannut usvaista ulappaa - ah, kaikki tähdet pettävät kerta ja kaikki ulapat upottaa!
Minä katselen aallon tummaa phjaa ja hyrskyä harjalla aallokon - vain meri ja myrsky mun purttani ohjaa ja kaikki tähdet sokeat on. Ylt' ympäri rauhaton ulappa pauhaa ja lepoa vailla mun rintani lyö. Oi tähti, tähti, ken tiedät rauhaa, sua eikö jo ylleni sytytä yö?
|
Esti dal a tenger partján (Hungarian)Követtem sok-sok csillag büszke s bágyadt fényét – vágytam sok kikötő után éreztem, ó, a végnélküli vágyat s a boldogságot – álmomban csupán. Szálltam: körül hideg tajtékú tenger, bolyongtam: rámzúdult a ködcsapat... Hiába: minden csillag megcsal egyszer, és egyszer minden tenger kiapad.
Szemem a víz sötét méhébe mélyed, az ár sörényét rázva rámrivall. Mit várjak még? – Vezérlő fényt reméljek? Röpíts vak ár, s te tomboló vihar! Körül a tenger dördül, sistereg, küszködik bennem kín és szenvedély – Ó, csillag, ki a békét ismered, mikor gyújt már fejem fölé az éj?
|