Hellaakoski, Aaro: Este (Ilta in Hungarian)

Kun rauhallisena tummuu ilta

ja oksien alla hämärtyy.

Kysy taivaan pitkiltä tanhuvilta

mist' on tämä lahjoitettu ilta

ja missä on tyyneyteesi syy.

Oli aivan turhaa ja tuskallista

luo salaisuuksien ponnistaa.

Se on loppumattoman louhimista,

se on pohjattomuuden luotaamista,

se on kysymysmerkkien seulontaa.

Älä kaivele mistä ja minkä vuoksi.

Ole tyhjä vain. Ole auki vain.

Suo salaisuuksien tulla luoksi

tai haipua niinkuin pilvet juoksi

yli metsän latvojen humisevain.

Suo silmien paistaa, henkien tuulla

läpi tuntosi valvovan tuokion.

Vain hiljaisella on korvat kuulla.

Kun askelet hiipivät porraspuulla

vain odottajan ovi auki on.

Milyen békésen barnállik az este

és nő a homály a lomb alatt.

Fordulj bizvást az éghez, azt keresve,

honnan van ez a szép ajándék-este,

s lelked békéje miből fakad.

Hiába volt: csak erőd fecsérelted,

míg titkok után vetetted magad.

Nem más ez, mintha a végtelen tömbjét fejted,

mélységét méred a feneketlennek

vagy kérdőjeleket rostálsz egyre csak.

Ne túrd fel válaszért világok lombját.

Légy te csak üres. És nyitott legyél.

Hagyd, hogy a titkok eljöjjenek hozzád

vagy eltűnjenek, mint a felhőcsodák,

ha átsuhan a fák fölött a szél,

s hagyd fényleni szemed, hagyd, hogy a fuvallat

éber percében érje tudatod.

Hangokat csupán a csend füle hallhat.

S mikor a lépcsőn halk léptek suhannak,

csak ki vár, annak ajtaja nyitott.