La Fontaine, Jean de: Az oroszlán udvara (La Cour du Lion in Hungarian)
|
La Cour du Lion (French)Sa Majesté Lionne un jour voulut connaître De quelles nations le Ciel l'avait fait maître. Il manda donc par députés Ses vassaux de toute nature, Envoyant de tous les côtés Une circulaire écriture, Avec son sceau. L'écrit portait Qu'un mois durant le Roi tiendrait Cour plénière, dont l'ouverture Devait être un fort grand festin, Suivi des tours de Fagotin. Par ce trait de magnificence Le Prince à ses sujets étalait sa puissance. En son Louvre il les invita. Quel Louvre ! un vrai charnier, dont l'odeur se porta D'abord au nez des gens. L'Ours boucha sa narine : Il se fût bien passé de faire cette mine, Sa grimace déplut. Le Monarque irrité L'envoya chez Pluton faire le dégoûté. Le Singe approuva fort cette sévérité, Et flatteur excessif il loua la colère Et la griffe du Prince, et l'antre, et cette odeur : Il n'était ambre, il n'était fleur, Qui ne fût ail au prix. Sa sotte flatterie Eut un mauvais succès, et fut encore punie. Ce Monseigneur du Lion-là Fut parent de Caligula. Le Renard étant proche : Or çà, lui dit le Sire, Que sens-tu ? dis-le-moi : parle sans déguiser. L'autre aussitôt de s'excuser, Alléguant un grand rhume : il ne pouvait que dire Sans odorat ; bref, il s'en tire.
Ceci vous sert d'enseignement : Ne soyez à la cour, si vous voulez y plaire, Ni fade adulateur, ni parleur trop sincère, Et tâchez quelquefois de répondre en Normand.
|
Az oroszlán udvara (Hungarian)Egyszer kíváncsi volt az állatok Királya, az Ég mily népeket rendelt szolgálatára. Futárokat szalajtva szét alattvalóit mind hivatta, vitték pecsétes levelét, mely országszerte tudtul adta, hogy Őfelsége udvarát megnyitja néhány héten át, s az ünnepélyes alkalomra nagy lakoma készül, melyet majomparádé is követ. Nyilvánvaló, e nagy kegyesség azért volt, hogy dicső hatalma így kitessék Palotájába hívta hát népét. Mit, palota! Hússzék inkább! Szagát érezték messziről. Orrát a balga Medve befogta, s bajt hozott szegény fejére tette: nem tetszett képe a Királynak, és legott Plutóhoz küldte őt, hogy fintorogjon ott. Dicsérte a Majom a büntető szigort, s – túlzó hízelkedő – dicsérte Fejedelme haragját, karmait, barlangját és szagát: hozzá az ámbra és virág fokhagyma csak. Hanem bolond hízelkedése nem jól ütött ki: a Király megölte érte. Ez a Nagyúr is, gondolom, Caligulával volt rokon. Ott volt a Róka épp a Fenség közelében. „Mondd csak – kérdezte –, mit érzel. Megmondhatod nyíltan." De az ötölt-hatolt, hogy náthás, véleményt nem mondhat semmiképpen. És szárazon megúszta szépen.
S mindebből megtanulhatod: az udvarban, ha ott sikert akarsz elérni, ne hízelegj bután, s ne merj nyíltan beszélni. Jobb, hogyha agyafúrt némelykor válaszod.
|