Aragon, Louis: Elza a tükör előtt (Elsa au mirroir in Hungarian)

C'e'tait au beau millieu de notre trage'die

Et pendant un long jour assise `a son mirroir

Elle peignait ses cheveux d'or je croyais voir

Ses patientes mains calmer un incendie

C'e'tait au beau millieu de notre trage'die

Et pendant un long jour assise `a son mirroir

Elle peignait ses cheveux d'or et j'aurais dit

C'e'tait au beau millieu de notre trage'die

qu'elle jouait un air de harpe sans y croire

Pendant tout ce long jour assise a son mirroir

Elle peignait ses cheveux d'or et j'aurais dit

Qu'elle martyrisait `a plaisir sa me'moire

Pendant tout ce long jour assise `a son mirroir

A ranimer les fleurs sans fin de l'incendie

Sans dire ce gu'une autre `a sa place aurait dit

Elle martyrisait `a plaisir sa me'moire

c'e'tait au bon millieu de notre tragedie

Le monde ressemblait `a ce mirroir maudit

Le peigne partageait les feux de cette moire

Et ces feux e'clairaient des coins de ma me'moire

C'e'tait au beau millieu de notre trage'die

Comme dans la semaine est assis le jeudi

Et pendant un long jour assise `a sa me'moire

Elle voyait au loin mourir dans son mirroir

Un `a un les acteurs de notre trage'die

Et qui sont les meilleurs de ce monde maudit

Et vous saves leur noms sans que je leur aie dits

Et ce que signifient les flammes des longs soirs

Et ses cheveux dore's quand elle vient s'assesoir

Et peigner sans rien dire un reflet d'incendie

Mikor beteljesült sorsunk tragédiája

Ott ült tükre előtt egy álló napon át

Fésülte egyre csak fésülte láng haját

Ujja türelmesen mintha tűzvészt juházna

Mikor beteljesült sorsunk tragédiája

Ott ült tükre előtt egy álló napon át

S míg fésülte haját esküdtem volna látva

Mikor beteljesült sorsunk tragédiája

Hogy hárfán játszik úgy hogy nem hiszi dalát

Míg ült tükre előtt egy álló napon át

Fésülte láng haját s esküdtem volna látva

Kedvét abban leli hogy kínozza magát

Míg ült tükre előtt egy egész napon át

S lobbant ujja alatt a tűzvész lángvirága

Más szólt volna neki nem emlékszem szavára

Kedvét találta benn hogy kínozza magát

Mikor beteljesült sorsunk tragédiája

Hasonlított gonosz tükre a torz világra

Szelte fésűje a tűzvész zuhatagát

S beragyogta a tűz emlékeim zugát

Mikor beteljesült sorsunk tragédiája

Mint a csütörtök a hetet két félre vágja

Emlékei előtt ült álló napon át

S tükrében nézte elhullni azok sorát

Akiket elsodort sorsunk tragédiája

Virág volt mindahány e torz világ virága

Nem mondom nevüket mindenki kitalálja

S hogy mit jelent a láng hosszú estéken át

Vagy ha tükre elé ül fésüli haját

S hallgat s villog a tűzvész visszfény-lobogása