Gourmont, Remy de: A nyári hölgy (La dame de l'été in Hungarian)

Sous les yeux d'or des églantines blanches,
Les liserons grimpent autour des fougères.
La fleur des ronces met des petites croix blanches
Dans la haie d'où surgissent les fougères.

L'herbe des prés ondule en vagues blondes,
Qui vont mourir sous les pas du faucheur,
Il y a dans l'herbe des ailes bleues, des ailes blondes,
Et la grande aile noire de la faux du faucheur.

Alors j'ai vu, assise près d'une source,
Cueillant des joncs pour lier ses cheveux,
Une femme aux yeux clairs comme une source,
Qui me permit de baiser ses cheveux.

Et je fus plein d'amour pour les yeux verts
De la dame de l'été qui vient sourire
Au bord des sentiers, au fond des bois verts,
Et mirer dans les sources son beau sourire.

Aranybibék alatt a vadrózsaszirom fehér,
Szulák kúszta körül, díszes a páfrány.
Szedervirág nyílik, kis pille száll rá, fehér,
S a bokrok közt dúsan sarjad a páfrány.

Közel a réthez végtelen hullámzó szőkeség,
Pusztulni fog a kaszáló lépte alatt,
A réti kék mind fűbe dől, s bedől a szőkeség,
A nagy fekete szárnyú kaszálógép alatt.

Aztán megláttam, ott ült, közel a forrás,
Nádat szakított, szálával kötötte fel a haját,
Egy lány, tiszta, szép szeme épp, mint a forrás,
S engedte megcsókolni nekem a haját.

Elteltem szerelemmel, szemei zöldek
A nyári lánynak, s ő maga csupa mosoly,
Ösvény mellett a fák lombkoronái harsányabb zöldek,
S forrásvíztükrön ragyogóbb lett a mosoly.