D'Orléans, Charles: Tavasz (Le printemps in Hungarian)

Le temps a laissé son manteau
De vent, de froidure et de pluye,
Et s’est vestu de brouderie,
De soleil luyant, cler et beau.

Il n’y a beste, ne oyseau,
Qu’en son jargon ne chant ou crie :
Le temps a laissié son manteau
De vent, de froidure et de pluye.

Rivière, fontaine et ruisseau
Portent, en livrée jolie,
Goutte d’argent, d’orfaverie,
Chascun s’habille de nouveau.
Le temps a laissié son manteau.

Ledobja kabátját az Idő
csendet ül a fagy, a szél az eső
csipkés ruháját felölti az erő
napfénybe öltözik az új-idő
 
Nincs már vad és nincs madár
ki nem rikolt, nem bőg, nem kiabál
csendet ül a fagy, a szél az eső
Ledobja kabátját a tél-idő
 
Folyók, kutak, csermelyek
aranymíves díszbe vedlenek
szépséget visel a rengeteg
a természet új ruhában díszeleg.