Tristan L'Hermite: Temető (A des cimetières in Hungarian)

Séjour mélancolique, où les ombres dolentes

Se plaignent chaque nuit de leur adversité

Et murmurent toujours de la nécessité

Qui les contraint d'errer par les tombes relantes,

Ossements entassés, et vous, pierres parlantes

Qui conservez les noms à la postérité,

Représentant la vie et sa fragilité

Pour censurer l'orgueil des âmes insolentes,

Tombeaux, pâles témoins de la rigueur du sort,

Où je viens en secret entretenir la mort

D'une amour que je vois si mal récompensée,

Vous donnez de la crainte et de l'horreur à tous,

Mais le plus doux objet qui s'offre à ma pensée

Est beaucoup plus funeste et plus triste que vous.

Szomorú hely, ahol árnyékok raja zengi

bús panaszaival tele az éjeket

és méltatlankodik szüntelen afelett,

hogy itt kénytelen a sírok között lebegni;

csontok halmazai és beszédes kövek ti,

kik a neveket a jövőnek őrzitek,

jelképezitek a törékeny életet,

és leckétek a gőg kevély szárnyát lemetszi;

rideg sors tanui, sírok, hol szívesen

szoktam bolyongani, s közben reménytelen

szerelmem titkait rábízom a Halálra:

tőletek félnek és iszonyodnak, holott

lelkem legfényesebb gondolata, a Drága

sokkal végzetesebb s gyászosabb nálatok.