Bosquet, Alain: Irodalom (Littérature in Hungarian)

à Juliette Darle
 
La prose de la pluie, mot à mot, ligne à ligne;
la poésie de cette neige: oiseau tout blanc,
oiseau bien rédigé; les manuscrits des arbres
trois fois relus par la tempête, feuille à feuille;
 
le roman de ce fleuve: il va de personnage
en personnage ainsi qu'on va de ville en ville;
l'autobiographie d'un océan déçu
et le journal posthume, écrit dans la souffrance,
 
par la colline sans espoir ; la signature
qui pourrait être d'un silex ou d'un lézard;
le vieux brouillon là-haut - est-il à l'encre rouge,
 
est-il à l'encre bleue? - d'une folle comète
dont on n'a retenu ni le nom ni la forme:
- l'univers n'est pour moi que sa littérature.

Juliette Darle-nak
 
Zápor prózája, szó szóra és sorra sor;
a hó költészete: tiszta fehér madár,
jól megszerkesztve; a fák kézirata, mit
laponként, levelenként korrigál a vihar;
 
ez a folyam-regény, mely hősről hősre úgy jár,
akárcsak városról városra az utas;
egy megcsalt óceán emlékiratai
s a posztumusz napló, mely a reményvesztettség
 
lankáin íratott; ez az aláírás,
mely lehetne kovakő vagy gyors gyík nyoma;
egy őrült üstökös régi vázlata ott fönn
 
- kék tinta vagy vörös mázolta fel vajon? -,
melynek nem ismered se nevét, se alakját:
- nekem ez az egész világ: irodalom.