Prudhomme, Sully: Sóhaj (Soupir in Hungarian)

Ne jamais la voir ni l’entendre,

Ne jamais tout haut la nommer,

Mais, fidèle, toujours l’attendre,

Toujours l’aimer.

Ouvrir les bras et, las d’attendre,

Sur le néant les refermer,

Mais encor, toujours les lui tendre,

Toujours l’aimer.

Ah ! Ne pouvoir que les lui tendre,

Et dans les pleurs se consumer,

Mais ces pleurs toujours les répandre,

Toujours l’aimer.

Ne jamais la voir ni l’entendre,

Ne jamais tout haut la nommer,

Mais d’un amour toujours plus tendre

Toujours l’aimer.

Nem látni őt, nem hallani,

nem szólni és nem vallani,

imádni híven, nem feledni,

folyton szeretni.

A két karunk felé kitárni,

a semmiségbe nézni, várni,

s ha nem jön, úgy is rámeredni,

mindig szeretni.

Szenvedni bírni, egyre bírni,

nem érni el és sírni, sírni,

elhullani, könnyben feredni,

mindig szeretni.

Nem látni őt, nem hallani,

nem szólni, és nem vallani,

de láztól és vágytól veretni,

s mindig szeretni.