Verlaine, Paul: Fáradtság (Langueur in Hungarian)
|
Langueur (French)À Georges Courteline
Je suis l’Empire à la fin de la décadence, Qui regarde passer les grands Barbares blancs En composant des acrostiches indolents D’un style d’or où la langueur du soleil danse.
L’âme seulette a mal au cœur d’un ennui dense, Là-bas on dit qu’il est de longs combats sanglants. Ô n’y pouvoir, étant si faible aux vœux si lents, Ô n’y vouloir fleurir un peu cette existence !
Ô n’y vouloir, ô n’y pouvoir mourir un peu ! Ah ! tout est bu ! Bathylle, as-tu fini de rire ? Ah ! tout est bu, tout est mangé ! Plus rien à dire !
Seul, un poème un peu niais qu’on jette au feu, Seul, un esclave un peu coureur qui vous néglige, Seul, un ennui d’on ne sait quoi qui vous afflige !
|
Fáradtság (Hungarian)Georges Courteline-nak
A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma: jönnek a szőke és roppant barbárhadak s a Birodalom únt akrosztikont farag s stílusát bágyadó alkonyat aranyozza.
A lélek émelyeg, árvasága kínozza. Mondják, hogy messze nagy háborúk zajlanak. Óh, hogy a lassú szív s a gyenge akarat nem tud már s nem akar kigyúladni pirosra!
Hogy nem tud, nem akar meghalni egy kicsit! Ah, nincs több bor? Bathylle, tréfáid mind kifogynak? Ah, serleg s tál üres! Nincs értelme a szónak!
Csak egy kis csacska vers maradt: tűzbe vetik; csak egy rabszolga, ki járja a maga útját; csak a nagy, leverő, oktalan szomorúság!
|