Tallemant des Réaux, Gédéon: Ballada (Ballade in Hungarian)

Rien n’est si beau que la jeune Doris :

Son port hautain n’est pas d’une mortelle ;

Ses doux regards, son amoureux souris,

Ses traits divins, sa grâce naturelle,

De son beau teint la fraîcheur éternelle,

De son beau sein la blancheur immortelle

Et ses beaux yeux plus brillants que le jour,

Sur mille coeurs exxercent leur puissance ;

Je l’aime aussi de toute mon amour,

Et honni soit celui qui mal y pense !

J’aime d’amour ses aimables écrits,

Ses doux accents, qui charment Philolmèle,

Et son esprit, délice des esprits,

Et sa vertu, des vertus le modèle ;

J’aime son cœur et constant et fidèle,

Qui des vieux temps la bonté renouvelle,

Chose si rare en l’empire d’Amour ;

Et de ses mœurs l’adorable innocence,

Chose si rare aux beautés de la cour!

Mais honni soit celui qui mal y pense !

Elle, qui sait de mon amour le prix,

Qui voit mon cœur si sainement épris,

Qui reconnaît la grandeur de mon zèle,

M’honore aussi d’une amour mutuelle,

Et maintenant qu’une absence cruelle

Ronge mon cœur comme un cruel vautour,

Sa belle main, consolant ma souffrance,

Par ses écrits me promet son retour ;

Mais honni soit celui qui mal y pense !

Envoi

Jeunes blondins, qui soupirez pour elle,

Et qui souffrez ses rigoureux mépris,

Si vous vouliez être aimés de la belle,

Il faudrait être amans à cheveux gris,

Et ne l’aimer que d’amour fraternelle.

Mais de vous tous on dirait par la France,

Comme de moi l’on dit par tous pays :

Que honni soit celui qui mal y pense !

Jeunes blondins, qui soupirez pour elle,

N’en attendez que rigoureux mépris ;

Pour espérer d’être aimés à la belle

Il faudrait être amans à cheveux gris.

Oly szépség nincs, mint az ifjú Dorisz :

Büszke lépte nem halandóra vall;

Mosolya édes kábulatba visz

Természetes, isteni bájával,

Szép bőrének rugalmasságával,

Szép keblének hóragyogásával,

S szép szeme ha napnál fénylőbben ég,

Ezer szív dobban erősen még:

És én is őt szívből szeretem rég,

S ki rosszra gondol, szégyellje magát !

Szeretem kedves irományait,

Hangját, mely mint Filoméláé lejt,

S szellemét, mert mást elhomályosít,

S erényét, melynek párját nem leled;

Szeretem ezt az erős, hű szívet

Mely tűnt idők jóságától meleg;

A szerelem tájain ritka ez!

Modora imádnivaló ártatlanság,

Szépségét ítélni nincs bíróság!

S ki rosszra gondol, szégyellje magát!

Tudja ő jól, szerelmem mennyit ér,

Látja szívem, mely szent szerelmet kér,

Néki hevem lendülete elég;

Élvezzük egymás kölcsönös kegyét,

S most, hogy hiánya marcangolja szét

Szívemet, mint kegyetlen keselyű,

Bajomra írt szép keze által ád,

Visszajön, biztat pár kedves betű,

S ki rosszra gondol, szégyellje magát!

Ajánlás

Szöszke fiúk, érte sóhajtozók,

S szigorú megvetése tárgyai,

Ha azt várjátok, hogy szeretni fog,

Legyetek ősz hajú lovagjai,

kikben testvéri szeretet lobog.

De amint rólam hét határon át,

Rólatok is azt fogják mondani :

Ki rosszra gondol, szégyellje magát!

Szöszke fiúk, érte sóhajtozók,

S szigorú megvetése tárgyai,

Ha azt várjátok, hogy szeretni fog,

Legyetek ősz hajú lovagjai.