Hugo, Victor: Szegény gyermekek (Les Enfants Pauvres in Hungarian)

Prenez garde à ce petit ętre;
Il est bien grand, il contient Dieu.
Les enfants sont, avant de naître,
Des lumières dans le ciel bleu.

Dieu nous les offre en sa largesse;
Ils viennent; Dieu nous en fait don;
Dans leur rire il met sa sagesse
Et dans leur baiser son pardon.

Leur douce clarté nous effleure.
Hélas, le bonheur est leur droit.
S’ils ont faim, le paradis pleure.
Et le ciel tremble, s’ils ont froid.

La misère de l’innocence
Accuse l’homme vicieux.
L’homme tient l’ange en sa puissance.
Oh! quel tonnerre au fond des cieux,

Quand Dieu, cherchant ces ętres fręles
Que dans l’ombre où nous sommeillons
Il nous envoie avec des ailes,
Les retrouve avec des haillons!

Apró lényüket őr vigyázza;
Hatalmas őr, az örök Isten.
Születés előtt ők a fények 
Ott, a magasban kéklő égen. 

 
Isten bőkezű, nekünk kínálja; 
Jönnek; Ittlétük ajándék, áldás;
Bölcsesség a mosolyukban,  
Csókjuk merő megbocsátás.

 
Tisztaságuk megérint minket.
De tudd, életükre joggal vigyáznak.
Ha éhesek, zokog a mennybolt 
És velük reszket, ha fáznak.

 
Az ártatlanok nyomorúsága
Vádolja azt, aki ellenük vétett.
A hanyag ember hatalmát nyíltan:
Ó, dördül az ég, a meg nem értett.

 
Isten, mikor keresvén ez árva lényeket 
Minket henyélve lel  árnyas lomb alatt,
Szárnyakat ad emlékezetünknek    
Idézze a régi, saját rongyokat!