Villon, François: Ballada a múlt idők dámáiról (Ballade des dames du temps jadis in Hungarian)

Dictes-moy où, n’en quel pays,
Est Flora, la belle Romaine?
Archipiade, ne Thaïs,
Qui fut sa cousine germaine?
Echo, parlant quand bruyt on maine
Dessus rivière ou sus estan,
Qui beaulté eut trop plus qu’humaine?…
Mais où’ sont les neiges d’antan!

Où est la très-sage Heloïs,
Pour qui fut chastré et puis moyne
Pierre Esbaillart, à Sainct-Denys?
Pour son amour eut cest essoyne.
Semblablement, où est la Royne
Qui commanda que Buridan
Fust fetté en ung sac en Seine?
Mais où sont les neiges d’antan!

La royne Blanche comme ung lys,
Qui chantoit à voix de seraine,
Berthe au grand pied, Beatrix, Allys,
Haremburgis, qui tint le Mayne,
Et Jehanne, la bonne Lorraine,
Qu’Anglois bruslerent à Rouen:
Où sont-ils? Vierge souveraine?…
Mais où sont les neiges d’antan!

Envoi

Prince, n’enquerez, de sepmaine,
Où elles sont, ne de cest an,
Car ce refrain le vous remaine:
Mais où sont les neiges d’antan!

Ha az útkereszten május alkonyatkor
én, a csavargó egy percre megállok:
akkor halkan megkérdem önmagamtól,
hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most?
Hol van Sabina, a szőke császárné,
aki előtt fél Róma térdepelt,
s hol a nimfa, ki a tó vizéből
fehér testének választ énekelt?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól piros szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

És aztán, napszálltakor, újra kérdem,
hogy szőke volt, vagy barna volt a lány,
kinek fehér válláért minden éjjel
felsírt a ciszternából Johanán?
Hol van a melle, mely kígyózva táncolt,
hol van az öle, melyen aranylánc volt,
és hol van teste, mely olyan halvány volt,
mint ezüsttükörben a liliom?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól narancs szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol vannak a tébai királylányok,
s mellbimbóikról hova lett a rúzs,
s ámbrától még illatos múmiájuk
fehér csontjáról hova lett a hús?
S a szír nők, kik görög hajósok ölében
feküdtek tarka bambuszágyakon,
s a hetérák, kik kis mellüket nézve
álltak a korinthusi várfalon?
Hova lettek a csókok és a vágyak,
az alkonyattól sárga szénaágyak,
a pásztorórák, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

Hol van Heloise, kiért a szarkofágban
Abelard szíve még most is dobog,
s hol van a szűz, akit Rouen várában
égettek meg nemrég az angolok?
Odaadnám érte fél életem:
ha a kezét kezembe tudnám venni,
s csak egyszer tudnék vele végigmenni
az alkonyattól lila réteken...
De nyomukat hiába kutatom,
mert hol van a fekete ugaron
a pásztoróra, a szerelmi szó?
De hova lett a tavalyi hó?

TANULSÁGOS UTÓIRAT

Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz,
és nem tudod, hogy Pláton vén szamár,
s ha a parkban csiklandó nevetése
mögött nem érzed meg, hogy mire vár,
akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd,
hogy hova lett és kivel merre jár?
Mert megtudod, hogy a szerelmi szó
számodra volt - mint a tavalyi hó.